Furcsa, hogy mik jutnak eszébe az embernek...olyanok voltak ezek a történések mintha csak tegnap játszódtak volna, emlékszem minden egyes szóra, mozzanatra, pedig már hosszú hónapok teltek el...Nem is gondoltam rájuk jó ideje, de már szinte mindenen filozofáltam, hiszen tízen….Isten tudja hány órája virrasztottam a kék fényes inkubátor mellett, amiben az én falat gyermekem feküdt betapasztott szemmel. Kucorogtam az ágyon, percenként pozíciót váltva, mert a szülés fájdalmai még nem múltak el maradéktalanul, és figyeltem a lányom. Most tudtam csak igazán szemügyre venni minden apró kis porcikáját. Nem tudtam mi fog velünk történni, csak azt tudtam, hogy most minden véglegesen megváltozott. Innentől mi vagyunk egy család. Ketten...merthogy a világra jötte után már nem szimplán anya lettem, hanem egy egyedülálló anya. A lelkem egyik fele nyugodt volt, mert végre velem volt az, akiért harcoltam mióta csak megdobbant a szíve bennem, a másik felem viszont zaklatott lett, mert ficánkolt bennem egy rossz érzés, hogy mindent jó előre látni akartam, és most homályos volt minden út. Párás volt az üveg, hol a boldogság, hol a bizonytalanság könnyeitől. Csak egy valamiben voltam biztos, hogy bármi is történik, emellett a gyerek mellett mindig olyan stabil pont leszek mint egy hadsereg, bármivel, és bárkivel szemben.

Az első nagy csatánkat már megvívtuk együtt, és azt remélem Kuglófom Egyetlen Mazsi Drazsija, hogy a születésed volt a legnagyobb nehézség amit az életedben átéltél. A fizikai fájdalom emléke nálam már kezd kikopni, de az a félelem amit akkor átéltem, még a mai napig sokszor kísért. Tudom, hogy a kicsi lelkedben te is átélted mindazt amit én, te is féltél, és emlékszel is erre. Nem volt könnyű utad erre a világra, és én talán, még soha életemben nem rettegtem annyira semmitől, mint attól, hogy elveszítjük egymást. Hogy mikor lettem az anyukád? Nem akkor amikor a megszülettél. Akkor még csak a gondviselőd lettem, de most elmesélem neked, hogy valójában mikor is lettem én több ennél….

A megszületésed estéjén rosszul lettem a fáradtságtól, és elvittek tőlem, hogy pihenjek. Azt ígérték mire felébredek ott leszel mellettem, de felébredtem, és te nem voltál sehol, üres volt a rácsos kiságy. A szívem olyan erővel kalapált, hogy a testem zsibbadni kezdett, megijedtem, mert nem értettem miért nem vagy velem?! Miért nem hoztak vissza hozzám?! Azonnal tudni akartam, hogy jól vagy e, ezért elindultam érted. A folyosó másik végén voltál, és egy örökkévalóságnak tűnt mire odavonszoltam magam, fájt mindenem, de csak egy valami lebegett a szemem előtt, te... Ahogy beléptem a csecsemőmegőrző ajtaján félhomály, és síri csend fogadott, mindannyian békésen aludtatok. Megnyugodtam ahogy megláttalak, és odaléptem az én rózsaszín plédbe bugyolált kis csomagomhoz. Óvatosan a karomba vettelek, és elindultam, mert mielőbb vissza akartam érni a szobánkba. Kimerültnek és gyengének éreztem magam, aggódtam, hogy cserbenhagy a testem, és bajod esik. Aludtál a karomban, én gyengéden szorítottalak magamhoz, közben figyeltem az arcod, a pisze orrocskád, sajnálkoztam a véraláfutásos buksid láttán, mindeközben azon morfondíroztam, hogy a manóba lettél ilyen kopasz baba, amikor én meg voltam róla győződve, hogy dús hajjal érkezel. Talán az út közepén járhattunk, amikor hirtelen megrezzent a pillád, és felébredtél. Megálltam. Szerettem volna tovább menni, de nem tudtam. Nem bírtam megmozdulni, mert teljesen megbénultam attól az érzéstől ahogy rám néztél, a gyönyörű bogár szemeiddel. Soha senki, sem előtte, sem azóta….soha senki nem nézett rám olyan csodálattal, és szerelemmel mint te akkor. Belém égett az a pillanat, megtörtént amit úgy hívnak: csoda. Az én csodám voltál, akkor, ott, belém vésődtél, örökre, és megmásíthatatlanul. Ahogy percekig néztél rám, lenyomatot hagytál a szívemben, és olyan láthatatlan szeretettel vettük körül egymást, amit csak mi tudunk, csak mi látunk, csak mi értünk, és csak mi érzünk. Szívszövetséget kötöttünk, ekkor lettem én az anyukád.

A ronda, rideg, kórházi folyosó kellős közepén történt meg velem életem legszebb pillanata: lett egy lányom....