Órák teltek el, még mindig csak szemeztünk, és nem mozdult. Kezdtem feszült lenni, mert ez a kis közjáték bezavart az eredeti célomba, és inkább rá koncentráltam, minthogy valami helyes fickóval végre jól érezném magam, kötöttségek nélkül. Így a szórakozóhely alsó szintje felé vettem az irányt, hogy körülnézzek, ott mi újság pasi fronton, és persze az is motivált, hogy Mr. Nagymenő szeme elöl eltűnjek. Vagy ő az enyém elöl? Ki tudja már azt….

Még le sem értem a lépcsőn amikor egy isteni mosoly jött velem szembe, egy magas, barna hajú, kölyök arcú fiú személyében. Egyértelműen fiatalabb volt nálam. Nem rajongtam a fiatalabb pasikért, de mivel őt ez látszólag nem zavarta, így én sem aggasztottam magam. Szerencsére nem sokat tökölt, így hamarjában megismerkedtünk. Udvarias volt, kedves, cuki, és istenien csókolt. A csókból ítélve pedig más sem lehetett vele éppen rossz….

                                                                              *****

Madárcsicsergésre ébredtem. Ahogy sandán kukucskáltam a takaró alól láttam, hogy a nap is kisütött már, de megsaccolni sem tudtam hány óra lehet. Azt viszont határozottan tudtam, hogy egy idegen helyen vagyok, egy idegen fiúval. Békésen aludt még mellettem miközben szorosan ölelt, és az embernek egyáltalán nem olyan érzete volt, hogy pár órával ezelőtt még puszta idegenként találtunk egymásra. Jó érzés volt. Finom volt a bőre, tetszett az illata ami nekem különösen fontos, a vonásai ki voltak simulva. El néztem az arcát, és határozottan megállapítottam, hogy nem volt rossz választás előző este. Már csak az éjszaka minősége miatt sem, mert kifejezetten fáradhatatlan szeretőnek bizonyult. Óvatosan kikúsztam az öleléséből, és csendben elkezdtem szedegetni a ruháim. Jól kiterveltem, hogy fogom magam és elhúzok mielőtt felébredne. Mivel nem voltam járatos az ilyen fajta akciókban mert ezelőtt sosem csináltam ilyet, nem tudtam mi a „szokás”. Viccesen csak arra tudtam hagyatkozni amit a filmekben láttam, így tökéletesen amatőr módon talán a combfixemig juthattam amikor mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt….- szólt álmosan, bágyadt mosollyal- Hova hova Kisasszony?

- Mmmmm...ideje indulnom. Reggel van már…tudod, ma is oktatás...egyébként sem akartam ilyen sokáig maradni...- válaszoltam olyan természetesen ahogyan csak bírtam, de az igazság az, hogy a szokatlan szituáció miatt teljesen zavarban voltam.

- Ne siess, bújj már vissza egy kicsit! - szólt rám, és azzal a lendülettel visszarántott maga mellé-. Egy darabig még így feküdtünk csendben, egymásba gabalyodva. Nem szólt egyikünk sem, és ez így volt tökéletes. Próbáltam kutatni magamban a szégyenérzet után, hogy micsoda egy céda vagyok aki vadidegen pasikkal ágyba bújik, de ennek a szikráját sem éreztem. Sőt! Kifejezetten jó érzés volt, pontosan olyan, amit szerettem volna, hiszen vágytam, hogy újra nő legyek.

- Találkozunk még? - kérdezte-

- Még találkozni? Nem tudom….- válaszoltam szűkszavúan, hiszen én egy éjszakára rendezkedtem be, meg sem fordult bennem több alkalmas „kapcsolat”...Meg is lepett a kérdés, és ugyan jó volt az éjszaka, igazi úriembernek bizonyult, de meg akartam őrizni ezt az egyszeri varázst….

Ahogy tipegtem tőle el, a nap kellemesen melegítette az arcom, bár így április derekán elkelt még a kiskabát. Az emberek bámultak...Nem tudtam eldönteni, hogy azért mert olyan kócos és gyűrött vagyok, netán furcsa volt reggel 8 kor egy csaj koktélruhában, vagy messziről látszott rajtam, hogy igenhosszú éjszakám volt, és nem éppen sakkoztam. Valószínűleg minden egyben. Mindenesetre a délutáni oktatás már egyáltalán nem esett jól, természetesen az első sorban. Nem tudtam figyelni, azt hittem meghalok a fáradtságtól, és minden pillanatban emlékeztetnem kellett magam, hogy le ne csukjam a szemem, mert abban a pillanatban elaludtam volna. Még az oktató sem dobott fel, mondjuk nem is csoda. Nem „Nagymenő” jött – szerencsére… - nem örültem volna ha ilyen ramaty állapotban lát, hanem valami középkorú fickó tartotta, aki úgy nézett ki mint egy török gyros árus, és aki többször mondta az oké szót pár óra alatt, mint én azt egész életemben használtam. Az viszont egészen jól esett, hogy ő sem festett jobban nálam, de talán-talán, volt valami halovány emlékem róla az előző esti buliból, hogy rommá itta magát. Ahhoz képest, még egészen dicséretes is volt a kommunikációja.