Ahogy kiszálltunk az autóból és megláttam az épületet ahova a legelső munkahelyi oktatásomra mentünk, nem pont egy nagyon komoly cég benyomását keltette. Leginkább olyan volt mint valami lehetetlen vasutas vityilló. Az idő is borús volt, a korai keléstől a kedvem sem volt valami röppentyűs, de a legnagyobb problémáim nem ezek voltak. Hanem az, hogy majdnem bepisiltem.

Belépve az ajtón a szemem sietve körbe körbe járt, hol látok egy wc feliratú táblát, vagy legalábbis egy embert, aki láthatóan otthonosan mozog és a segítségemre tud lenni ebben az igen komoly problémában. Tipegtem a lépcsőn a zöld biznisz womenes göncömben, és még inkább elveszettnek éreztem magam az alaksorba leérve, ahol az oktató terem volt. Akkor már nem gondolkoztam túl sokat, odaléptem a legelső emberhez akibe belebotlottam. Ő történetesen egy egészen jóképű pasas volt. Szigorú sötétkék öltönyben feszített, a korát nehezen tudtam volna megsaccolni. Volt benne egy kisfiús „báj”, de ugyanakkor már a férfiasság korai jelei is látszottak rajta. A mondatot ami elhangzott a számból, nem cicomáztam túl:

-Szia! Tudnál nekem segíteni merre van a mosdó?

Hideg kék szemével tökéletesen értelmetlenül bámult az arcomba, mint akinek fogalma sincs miről beszélek. Hosszú másodpercekig némán néztünk egymásra, és mivel a cégnek külföldi érdekeltségei is vannak, lefuttattam az agyamban, hogy ő tuti nem magyar, és fogalma sincs miről dumálok. Máskülönben ennyire értetlenül nem nézhet ki a fejéből. Mire a gondolatmenetem végére értem a férfi mégiscsak megszólalt, magyarul.

- Tovább egyenesen, majd balra.

A hangja pont olyan rideg, és érzelemmentes volt mint az egész addigi benyomásom róla. Az igazság az, hogy ott, akkor, pont annyira volt hatással rám mint egy légy, ami zavar, de miután lecsapod már azt is elfelejted, hogy egyáltalán a világon volt. Pár perc múlva a tükör előtt , a hajam és a sminkem igazítva és már megkönnyebbülve, egészen másfajta gondolatok foglalkoztattak.

2012 tavaszát írtuk. Előző év őszén lett vége egy több éves kapcsolatomnak, a gyászidőszakomnak már vége volt. Hónapok óta csak vegetáltam. Egy közepesen rossz szexen, egy félmeleg művészemberen akit egy társkeresőn kukáztam össze, meg egy totál defektes felettesen kívül, akivel valami eszement pszichodrámában éltünk, nem volt más pasi élményem hosszú hónapok óta...Szánalmas volt a helyzet, kár is tovább ragozni. Párkapcsolat mint olyan egyelőre nem hiányzott, de éreztem valamerre lépnem kell mert kezdek befordulni, és ennyi erővel már lassan zárdába is vonulhatok. Hiányzott az őrület, a szenvedély, az érintések, a buja végigszexelt éjszakák mélyebb érzelmek nélkül. Hiányzott, hogy érezzem nő vagyok. Nagybetűvel! Hogy kívánnak, hogy megvesznek értem. Hogy beletúrnak a hajamba, hogy csókolják az ajkam, miközben elbódulok a férfias illattól…Akkor még csak nem is sejtettem, hogy azután a nap után, már soha semmi nem lesz olyan mint régen...Hogy is lehetne? Gyarló emberi gondolat volt ez, hiszen minden változik. Csak a nem mindegy az, hogy milyen irányba, és mekkora kilengéssel....

Folytköv.