Felcimkézve....

blog2.jpg

Pocaklakó kora óta egyedül nevelem a 2,5 éves lányom. Mert választottam, mert hoztam egy döntést, aminek azóta is viselem a felelősséget és a következményeit minden jó, és minden rossz periódusával együtt. Abból a „modern” anyatípusból származom, aki ha gyerek nélkül van nem mondják meg róla, hogy egy babóhoz kel éjjelente, aki a fülesmackót napi 100x elénekli, aki egy fésűvel imitálva annyiszor szórakoztatja a gyereket a fürdőszoba képzeletbeli színpadán, ahányszor csak kéri a kicsi.

Csak egy szingli nőt látnak aki céltudatosan megy előre. Szokták mondani a titokzatos, aki megannyi férfi vágya, és akihez még ennél is többen nem mernek közeledni.

Aztán ennek a nőnek - miközben az üzleti tárgyalása előtt a táskájában keresgél- a kezébe akad valami…
Magabiztos megjelenés, üzleties öltözék, magassarkú...minden klappolna, de figyelve őt valami hirtelen megváltozik. Az arca. A karrierista bizniszcsaj kezébe kerül egy pink cumi a táska mélyéről, amit elrévedve figyel, eddig ismeretlen mosollyal, és arckifejezéssel. Ő bizony Anya.

- Neked van gyereked???
- Igen, van.
- Uh….hát...nem is mondtad….
- Kellett volna? Kérdezted? :)

Hány nő közlekedik figyelem! 1-2-3 gyerekem - van táblával nyakában? Én még egyet sem láttam. Mégis mintha a gyereküket egyedül nevelő nőktől ezt várná el a világ, de főleg a férfiak. Abban a pillanatban, hogy ez kiderül cimkét tesznek ránk, és mintha innentől kezdve kötelező lenne mínuszokkal indulnunk a párválasztás alapból sem egyszerű útján a gyermektelen szingli nőkkel szemben.

Olyan gondolati mókuskerékben tekeregsz egyedülálló anyaként, vagy egy olyan férfiként aki egy ilyen nővel szeretne ismerkedni, amiből önmaguktól csak nagyon kevesen képesek kilépni.
A kereket most megállítom. Fújd ki magad, csendesedj el egy kicsit, és figyelj rám.

A keresztutat én is végigjártam. Voltam nagyon magányos, de nagyon boldog pár nélkül is. Még amolyan határozatlan döntés félét is hoztam, hogy jól elleszünk mi kettecskén a gyerekkel, egy férfi csak bezavarna a remekül kitalált mindennapjainkba, nem kell. Aztán éreztem magam megint nagyon egyedül, mert eredendően hiányzott a társam, ami valahol mindenkinek hiányzik. Rengeteg belső munka van a mögött, hogy olyan összefüggéseket észrevettem, felismertem, amit a zajos gondolataim, érzelmeim, a társadalmi sztereotípiák nem hagytak meglátni, meghallani.

Mindjárt az elején nem árt tisztázni pár dolgot, ami a kívülállóknak közel sem evidens. Sokan tévesen feltételezik azt, hogy egy egyedülálló anya, görcsösen apát keres a gyerekének. Nem. Nem keres apát, hiszen apja minden gyereknek van. Jobb, rosszabb, de van. Bizony, jobb vagy rosszabb, mert álszentség lenne azt mondani, hogy bennünk nőkben nincs egy jó, és egy rossz apakép. De még ha tragédia miatt is nevelődnek csonka családban a gyerekek, akkor is van apjuk. Egy egészséges nő társat keres magának, és egy olyan barátot, szövetségest a gyerekének akivel megoszthatják a mindennapok örömeit, de terheit is. Hallottunk már olyat a történelemben, hogy egy nevelőszülő jobban szerette a csemetét mint az „igazi”. biológiai szülője, de nincsenek illúzióink. Nincsenek túlzó elvárásaink, felesleges ettől félni és elmenekülni tán még azelőtt, hogy valaki esélyt adna egy olyan kisembernek aki a tiszteleten, és a minőségi figyelmen kívül nem vár el az ég világon semmit.

Az a nő aki nyíltan vállalja az életének ezt a nagyon komoly és tagadhatatlan igazságát, a gyermekét, egy olyan férfi előtt akit szeretne megismerni, ha nem is elvárja, de örülne a férfi őszinte megnyilvánulásának, hogy tovább tudja magában építeni a kapcsolatot, pontosabban tudja azt, érdemes e egyáltalán építkezni. És ezzel máris elérkeztünk a következő igen gyakori kezdeti bakihoz...Az „ájfon” nem egy luxuscikk manapság, ezzel szemben a nyílt őszinteség a tapasztalatok szerint igencsak annak bizonyul sok férfi esetében.

„Engem zavar a gyerek...engem nem zavar a gyerek...én még nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, de szeretnélek téged megismerni mert érdekelsz, kérlek hagyj időt, hogy letisztuljanak az érzéseim”. Ez mind rendben van. Ami viszont nagyon nincs rendben ha egy férfi egyáltalán nem kommunikál erről, és úgy tesz mintha csak két ember létezne a történetben, ami ugye nem így van. Mintha a nő szívének egy igen nagy része nem érdekelné. Hiba. Két piros vonallal aláhúzott, súlyos hiba. A nő egy idő után – nagyon rövid idő után...- nem fogja komolyan venni ennek a fajta embernek a közeledését. Pontosabban az sem fogja érdekelni közeledik e egyáltalán, mert nem tervez vele. Ilyen borzalmas egyszerűen lesz a vadászból vad. Még ha ágyba is bújnak mert az érzékeit sikerült felpiszkálni, úgy fog eltűnni a férfi életéből, hogy soha többé nem tudja visszakönyörögni. Egy cimkézett nőről beszélünk a történetben, egy egyedülálló anyáról, akinek kénytelen kellett megteremteni a gyermeke és önmaga érzelmi biztonságát, nem fogja hagyni, hogy elbizonytalanító viselkedéssel ebbe bármilyen hím is belerondítson. Egyértelmű kommunikáció szavakban és tettekben! Ha ez nincs meg, akkor fel is út le is út Uraim. Nem kell ígérgetni, hogy milyen szuper lesz pillangókat kergetni a rózsaszín égbolt alatt hármasban, négyesben... Csak őszintének lenni, a „játék” ilyen egyszerű. Ne bonyolítsuk.

Alapvetően háromfajta férfi létezik. Aki tartva az okos tempót ismerkedik veled, de emellett óvatosan, lassan terelgeti a gyereked is a gondolataiba, az életébe, mert van annyira intelligens, hogy felfogja, ő is hozzád tartozik, mint bármelyik levegővételed. Fehérholló...Aztán van az, aki rajong érted, a gyerekedről még csak egy képet látott, de furcsa mód már érte is rajong, mert ezzel akarja elérni azt, hogy együtt legyetek. Kezdetben nem különösebben érdekli a porontyod, ne dőlj be neki. Vészcsengő, defekt, menekülj! Ez nem a valóság. Lehet, hogy elsőre imponál, de ő talán még a „legtipikusabb” esetnél is kártékonyabb. Szürkeholló.

És itt jön a képbe a fekete….A leggyakoribb mindenképpen az a fajta férfi aki tekeri azt a bizonyos gondolati kereket amiről az elején említést tettem. Óráról-órára, napról-napra a félelmei miatt győzködi magát. Billeg ide-oda, és a végén egy képletes büdös nagy pofon kell neki, hogy észhez térjen. A pasik olyan borzalmasan egyszerűen működnek, de ezt mégis képesek annyira túlbonyolítani, túlparázni, hogy már saját magukat nem értik.

„Az anyja kellene, de egy gyerek...nehéz, helyzet rémisztő! Egy gyerek??? Felelősség. Minden megváltozik. Talán nem is lenne olyan rossz...De nincs annyi kettesben töltött randi, esetleg haverozás...buli...De van helyette pisis pelenka, hányás, hiszti, kötött idő. Kell ez nekem? De az anyja tetszik. Végülis a gyerek is cuki, végülis...biztos jó fej amúgy...Lenne egy gyerekem...Hmmm….Nem nem! Minden megváltozna! Meg amúgy is, más gyerekét neveljem? Kész vagyok én erre? Nem vagyok. De az anyja hmmm….Igen, kész vagyok rá! Érte! Miatta! Értünk! De….Nem tudom, hogy valójában kész vagyok e rá….”

Ha nem fáradtál el teljesen ebbe a sok igen tipikus és klasszikus, ámbár valahol jogos gondolatba, nézz körül, és kezdj el olvasni egy olyan táblát amit alapból nagyon kevesen fedeznek fel, de én most az orrod elé dugom. Egyfelől valóban nehezebb egy készen kapott kis családhoz csatlakozni, másrészt viszont olyan könnyű életed lesz mellettük ha hajlandó vagy tenni a kezdeti nehézségek ellen, amit te még csak nem is kapizsgálsz. Mert a történetben bizony még mindig ott van a cimkézett nő, ne felejtsük el. Az a nő, aki jelenleg két ember helyett visel minden terhet nap-nap után, mind fizikálisan, lelkileg, mentálisan, és szellemileg is. Szerinted mennyire erős és türelmes egy ilyen nő? Annyira, hogy sokkal jobban tudna küzdeni érted, értetek, egy család egységért mint te azt valaha is remélnéd. Ha ép ésszel átgondolod azt, hogy ezek a nők, meg úgy általában az anyák, mit csinálnak végig minden nap, előtted is homály lesz, hogy Dicaprio miért a klímaváltozásnak ajánlotta az oscar díját, csókoltatom. Elcsépelt, de mindennek megvan a másik oldala is, a kérdés most is csak az honnan nézed? Jajjdenehéz, mert plusz egy fővel vagy éppen kettővel többen vagyunk, és ez mennyi plusz gond is. Vagy nézed onnan, hogy gondok mindig vannak, de kapsz egy olyan bástyát magad mellé, mögé, ami sokkal szilárdabb, és megrendíthetetlenebb mindenféle szempontból mint egy „átlagos” kapcsolat. Aki itt a másik feled lesz, az mindenképpen erősebb a szokványosnál. Ez nem „dicsőség”, előny vagy hátrány más nőkkel szemben, pusztán a körülmények így hozták, és nincs más választásuk. De az ilyen típusú nők mindig szeretnék, hogy legyen...Bazi fárasztó mindig mindenről egyedül dönteni, és én mereven hiszek abban, hogy bármilyen nő képes kompromisszummal beállni a férfi mögé ha érzi van „értelme”, ha tisztelik és szeretik.

Az is egy érdekes kérdés itt, hogy neked férfiként mi a szereped abban, hogy az anya megőrizhesse a nőiességét, szexualitását melletted, mert enélkül sem fog működni a dolog. Ez külön fejezeted követel, de tény: nő magabiztossága mellet, ebben a te viselkedésed is vastagon benne van.

Nemrég megkaptam az exemtől, hogy milyen szarul nézek ki. Igen apafej...pont annyira nézek ki szarul mint aki 2 év alvási mínuszban van. Ezt követően, pár napra rá randim volt: - nagyon tetszel nekem, annyira szexi és vonzó vagy- suttogták a fülembe...Két tökéletesen ellentétes mondat és hozzáállás, de az igazság az, hogy baromira lényegtelen mindegyik vélemény, mert a fontos mindig az, hogy te mit gondolsz magadról! Az egyedülálló anyáknak van egy borzalmas tévképzetük, ami nekem is megvolt egy időben, ettől pedig totálisan befeszült és frusztrált voltam. A mi gondolati kerekünk….Jajj csak legyen valaki aki majd elfogad gyerekkel együtt….jajj csak találjak valakit, nem baj, ha én nem leszek szerelmes, nem szeretem annyira, a szex is uncsi lesz, hát...valahogy majd csak leéljük az életünket, a gyerekem szeresse az a lényeg….jajj csak legyen valami kedves ember aki „elviseli” a kölyköt, és nem kell szabadkoznom előtte, hogy reggel 6 kor kel és 7 -ig 3x vágja a fejéhez a távirányítót...jajj….csak találjak valakit aki…. Ismerős?

Nem tudom mikor, vagy minek a hatására jött el az a kattanás amikor rájöttem, hogy ezek nem normális gondolatok, és nem normális hozzáállás, hiszen én nem ezt akarom, nem akarok egy szeretetszajha lenni. Akarok szerelmet, akarok szeretetet, akarok szenvedélyt, akarok IGAZI családot, mint mindenki más! Akarok nő maradni, akarom, hogy egy férfi a világot kiszedje a négy sarkából értünk! Azért mert van gyerekem ez nekem ne járna? Vagy neked? Dehogynem! Sőt! Milyen őrült gondolat az, hogy „kuncsorogni” kellene bármelyik pasinak is, hogy elfogadjon BENNETEKET? Nem teszel le eleget az asztalra minden egyes kicseszett nap, hogy láthassa milyen értékes, erős, és kivételes ember vagy?

Ha egy férfi nem fogja fel azt, hogy az anya-gyermek szövetség milyen erős „prémium csapat”, akkor nem kell, hogy az életetek része legyen, mert nem elég intelligens vagy érett, bár mennyire is tetszik neked. A világ egészséges törvénye az, ha valaki egy ilyen csapathoz szeretne csatlakozni, akkor nem Ő dönt. A labda nem nála pattog, hanem a csapat többi tagjánál, hogy „befogadják e”.
Ha a csapatkapitány- cimkézett nő- hagyja, hogy egy férfi cicózzon, túlzóan gondolkozzon rajtuk, az már régen rossz, mert egész életében kiszolgáltatott lesz, maximum csak egy biztonsági pályát kap. Nem férfit, csak egy olyan játékost aki tekeri vele ész nélkül a kereket, de így nem tud igazán boldog lenni senki, csak beletörődni az életébe. Nem hinném, hogy bárki is ezt akarja, de az életed, a gondolataid, a cselekedeteid változását nem ez a firka fogja elhozni. Kizárólag te magad! Ha akarod….A választás a tiéd, hogy mennyire tartod értékesnek a „prémium csapatod”, milyen életet szánsz magatoknak, és ezért mit vagy hajlandó megtenni, mert az árát így vagy úgy, de mindennek meg kell fizetnünk.

Mondom néktek tapasztalatból, és mindkét oldalról…kevesebb para, több őszinteség, lazaság és mégtöbb humor! :)
Címkék: ismerkedés, önbizalom, egyedülálló anya, szingli anyuka, felcimkézve, egyedül nevelem a gyerekem, Gyerekez- Ő