Tudni kell azt, hogy nem vagyok egy műszaki zseni. Mivel nem érdekelnek és nem is hoznak lázba a legújabb technikai vívmányok, ezért a minimum szinten elvagyok velük, de alapvetően így nem is különösebben értek hozzájuk. Kb ilyen megfontolásból történt az is, hogy beszereztem egy három ezer forintos, nyomógombos teszkós telefont. Történt mindez azért, mert a gyermekem fizikai nyomására, az „okos” telefonom kijelzője olyan karcos lett, hogy kihívás bármit felismerni rajta, és minimum 5x szedte szét naponta- esett ki a kezéből- amitől aztán mindenféle hibaüzenetet küldött, és ez...nah ez baromi idegesítő volt!

Azt hiszem valahol a legtöbb nagyő jelölt is pontosan így működik. Mint valami rohadt bonyolult műszaki vacak, vagy számítógépes program...kiidegelnek a (viselkedési) kódjaikkal, amikor már úgy tűnik megtanultad a használatukat tuti megint bekreccsen valami. Kezdheted előröl az egészet, de mire a végére érsz, beleunsz, és „lomtár”. Ott vannak az egyszerű, ámde szerethető példányok…- nyomógombos verziók-. Igaz, nagyon nagyő sosem lesz belőlük, de praktikusak, stabilak, azt teszik amit akarsz, és nem akarod idegességedben a falra kenni az agyad a hülye hibakódjaik miatt. Lehet, hogy nincs extra tudásuk, küllemre is teljesen átlagosak, viszont a lelkesedési aksijuk sem merül le fél-egy nap alatt, ami egy igen lényeges szempont.

2016.-ot írunk….2016.-ban, hány ember elégszik meg nagyő 2.0 val? A vicc az, hogy sokkal többen mint nyomógombos telefonnal. Többnyire a nők, - mivel mindig ők döntenek- belemennek részmegoldásokba. Vagy akkorát csalódtak, hogy nem hiányzik még egy olyan fickó a nyakukba aki újra átcseszi őket és a maradék kis önbecsülésük is odalesz, vagy egyszerűen nem hiszik el, hogy jobb is járhat a számukra...Mert a mostani, ugyan másnak a főnyeremény lenne, de nem neki.

Én pedig a nagy Ő ben nem hiszek. Abban hiszek amit Müller Péter megfogalmazott, hogy életed során találkozol pár olyan emberrel akiből az válhat, rengeteg melóval, és kompromisszummal. A kor előrehaladtával, ahogy minél jobban kiforr a személyiségünk, tudjuk azt, hogy milyen típusú ember lenne a megfelelő, ki az aki bele tartozik a lehetséges nagyő-körbe. Jó dolog, ha tudod mi/ki kell neked, de feltűnt már az, hogy a felismerés után nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem adsz esélyt a körön kívül lévőknek? Szegények bármit tehetnek...csillagokat a lábad elé, gyémántborítással a vérükbe mártva…. tökmindegy.

Való igaz, hogy ezzel lenegyedeled a lehetséges nagyők számát, - és ők még mindig csak LEHETSÉGESEK- de ha megnézünk például engem, akinek –a körön belüliek, erős vezető típusú férfiak- mit kezdenék egy halálcuki, nyuszimuszi emberrel? Lehet neked ötös, de én egyem meg reggelire? Vagy mit csináljak vele?

Ezért nőként a legnagyobb korrektség amit tehetsz, ha leülsz, átgondolod milyen férfival tudnád/ akarod leélni az életed. Mivel MINDIG te döntesz, ezért ne „szivass” olyat, akiről már az elején tudod, hogy csak az idődet vesztegeted vele, mert úgy sem lesz az egészből semmi. És mindig tudod! Ne mond, hogy nem, mert tudod, érzed! Ahogy én is, más is, csak elsőre maximum nehezen tudjuk elfogadni azt a tényt, már megint....hogy a fene egye meg! Ő újra egy körön kívüli pacák...

És minél több emberrel találkozol, és minél többet foglalkozol az emberi természettel, magaddal, másokkal, és minél többet olvasol és tapasztalsz... annál nehezebb dolgod lesz, mert sokkal gyorsabban ráérzel a másikra, elkapod a rezgéseit, ami bár hosszútávon klassz dolog, de egy friss kapcsolatnál, ismerkedésnél nem mindig pozitív.
Nálam például, menetrendszerűen úgy az ötödik randi környékén szokott bekövetkezni valami reccsenés. Feltéve ha eljut valaki addig, ami nem jellemző az elmúlt pár évben. Nem, nem azért mert válogatós vagyok, szimplán tudom mit akarok, és mit nem.

Itt már kezdek emelkedni a földtől aztán bamm...elsütik a cintányért a fejem mellett, és annyira megijedek, hogy leesek...újra…ahol persze megint nem vár senki, és nem is akarnak onnan összeszedni....

Amikor már elég gesztust látok a másikból ahhoz, hogy tudjak bizonyos dolgokat egy nézésből, vagy akár egy mondatból, de ő ezt nem hiszi el, és azt gondolja csak „véletlenül ráéreztem”. Persze. Teljesen véletlen. Férfiak…..Majd elkezdi ugyan azokat a hibákat elkövetni újra és újra…. Mondjuk ferdíti a valóságot, vagy hazudgál. Ezek az általános, klasszikus bakik, de alapjáraton egyébként vallom, hogy a többség nem lenne egy rohadék, csak simán vérszegények őszintének lenni és emiatt hülyeségeket csinálnak. Viszont ez még nem menti fel őket a tetteik alól, és bár már fájóbb szívvel….de a tőle is megválunk kategória, mert aki már az elején ilyenekkel próbálkozik, ott valami defekt van, és nekem speciel nem kell még egy ember az életembe akit meg kell menteni. Arra ott vannak a terápiák, pszichológusok, coach- ok. Vagy okés, megmentem én, elbeszélgetek vele alkalom adtán, de az akkor már óra öt lesz.

Engedd el a nem megfelelő férfiakat és inkább legyél egyedül, mert ha egy számodra hamis emberrel vagy / leszel, te is pikkpakk körön kívül találod magad. Az pedig nem te vagy! És nem is a te életed! Hazudhatsz éppenséggel magadnak, másoknak, akinek akarsz, de ennek az ára, megint csak, és még mindig a TE boldogságod. És ha "cimkézett" vagy, akkor nem csak a tiéd....